Fűző: El tudsz-e válni attól, amit képviselsz?

  Az új Sissi film nem karácsonyi film, sőt, meglehetősen illúzióromboló képet fest fel az osztrák császárnéról és arról a fajta női haragról, elnyomottságról, amely eszeveszettül száguldó vonatként öngyilkosságba torkollik. Tudjuk, hogy Sissi nem lett öngyilkos és még nagyon sok minden kapcsán számonkérhető a film történelmi hűsége, de ha szimbolikájukban nézzük az eseményeket, Sissi minden mozdulata, mondata kifejezővé válik és rájövünk, hogy merénylője, Luigi Lucheni olasz anarchista talán szívességet tett neki, amikor szíven szúrta egy élesre fent reszelővel. Marie Kreutzer Fűző című filmje tehát laza, szellős elegye tényeknek és fikciónak. Megnézni a filmet olyan érzelmi hullámvasút, amely kizárólag lefele kanyarog, hullámzik egyre mélyebbre és egyre sötétebbre, végül pedig, a nézőt és a főhőst egyaránt a halál felszabadító erejével emeli magasba. 

    Sissi legbelül haldoklik az elvárásoktól, a társadalmi nyomástól, a pénztől, a csillogástól. Ennek a fuldoklásnak a metaforája a nyitójelenet, amelyben a császárné a fürdővizében elmerülve nem lélegzik, arra kényszerítve a cselédeit, hogy számolják, hány másodpercig nem vesz levegőt. A monarchia ékköveként az életében minden álságos, megjátszott és szürreális, ő meg csak arra vágyik, hogy valami igazit érezhessen az igazi világban, ezért is feszegeti a határait, viszont ezzel az egész környezetére nézve átokká válik. Sissi annyira unja a férjét, hogy már leplezni sem tudja és talán nem is akarja. Inkább ájulást színlel, mint hogy elegáns fogadásokon vegyen részt vele, nyilvánosan bemutat neki és minden pillantásával megveti, sőt, azzal sem ért egyet, ahogyan a politikában szerepel. Veszekedéseik nagyrészt negyedik gyermekük, Mária Valéria körül forognak, aki szülei kicsinyességének áldozatává válik. Sissi csupán heccből magyar kislánynak neveli, kiviszi éjszaka lovagolni, berántja maga mellé ruhástól a kádba, magával viszi, amikor az elmegyógyintézetet látogatja meg és csupa olyan dolgot tesz, ami egy kis 9-10 éves fejében teljesen másképp csapódik le, mint ahogy azt a felnőttek látják vagy érzik. A film vége felé hiába beszél hozzá magyarul, Mária Valéria németül válaszol, azt mondja az anyjának, hogy megijeszti őt, miután meglátja levágott hajjal. Elmondja, hogy illetlennek tartja, hogy dohányzik nyilvános helyeken. Fia is szembeszáll vele és megkritizálja a császárné más férfiakhoz való hozzáállását. 

    A Fűző című film fontos motívuma, hogy a magyarok királynéja mennyire ragaszkodott fiatalos külsejéhez és ahhoz, hogy az emberek ifjúnak és makulátlannak lássák kívül-belül. Sissit 1877 karácsonyának estéjén látjuk a film elején, amikor negyvenéves lesz és azzal meginog a saját magáról alkotott képe. Mániájává válik, hogy meghízott, minden hódolójától sokszorosan megkérdi, hogy szépnek látja-e és amikor ezek bókolva helyeselnek, csak pillanatok erejéig lesz számára elég minden elismerés. 

    Vicky Krieps fantasztikusan adta ezt a tévelygő, de nagyon is tudatos nőalakot, aki alapjában véve egy kellemes, bájos személyiség, de oda tud csapni az asztalra, ha kell. Lovasoktatója szerint a császárné nem csak egy napsugár, hanem maga a nap, ami a színésznő játékának leírásaként is találó. Vicky Krieps úgy ragyog, mint egy igazi királyi méltóság, mosolya, kellemes hangszíne minden üres, visszhangzó teret megtölt élettel. Keménysége, kíméletlensége ellenére minden ízében emberi, őszinte és erőfeszítés nélkül kecses. 

    Sissit legyezték a fényűzés hűs pálmái, az emberek szerették, miközben ő kétségbeesve menekült az elől, amit képviselt. A film nem mondja meg, hogy hogyan is kéne viszonyulnunk hozzá, sőt, még az sem érezhető, hogy a rendező kedveli-e saját főhősét. Egyszer értetlenül állunk a történések előtt és neheztelünk a császárnéra, máskor vele együtt szakad meg a szívünk, látva a szenvedését az Osztrák-Magyar Monarchia hideg porcelánvilágában, ahol már csak a heroin képes menedéket nyújtani számára.